mivel titkos értelmű, saját és fenséges jelentéssel bir. Mert midőn a keresztelendőnek szájába só tétetik, világosan az jelentetik, hogy az a hit tudománya s a kegyelem ajándéka által el fog jutni oda, hogy a bűnök rothadtságától megszabaduljon és a jó cselekedeteket megizlelje s az isteni bölcsesség eledelével táplálkozzék.
LXVI. Mit jelent a test több részén alkalmazott keresztjel?
Ezenkívül kereszt-jellel jelöltetik meg a homlok, a szemek, a mell, a váltak, a fülek; melyek mind azt jelentik, hogy a keresztség titka által a megkeresztelt érzékei kinyílnak és megerősödnek az Isten befogadására és az ő parancsainak megértésére és megtartására.
LXVII. Miért kenetnek meg az orr és fülek nyállal?
Azután pedig az orr és fülek nyállal megkenetnek s azonnal a keresztkuthoz bocsáttatok, hogy, valamint visszanyerte szeme világát az evangeliomi vak,[1] kinek megparancsolta az Ur, hogy sárral bekent szemeit Siloe vizével mossa le: úgy értsük meg mi is, hogy a szent keresztség azon erővel bir, hogy az értelmet a mennyei igazság megismerésére megvilágositja.
LXVIII. Mit jelent az ördögnek való azon ellenmondás, melyet a megkeresztelendő a hitvallás letétele elölt tesz, továbbá a hitujonczok olajával való megkenés? A hitvallás.
Ezek végeztével a keresztkuthoz jönnek és ott más szertartások használtatnak, melyekből a keresztény vallás összege tűnik ki. A pap ugyanis háromszor kérdi a megkeresztelendő!: „Ellene mondasz-e az ördögnek és minden cselekedetinek és minden pompáinak?” Az pedig, vagy nevében a keresztszülő mindenik kérdésre válaszolja: „Ellene mondok.” A ki tehát Krisztushoz akar állani, mindenekolőtt szentül és vallásosan meg kell fogadnia, hogy az ördögöt és a világot elhagyja s minden időben mindkettőt, mint leggonoszabb ellenségét, utálni fogja. Ezek után a megkeresztelendő megkenetik mellén és hátán a vállapoczkák
- ↑ Ján. 9, 6. s. k.
