kísérik; az Ur halálának érdeme által történt ugyanis, hogy ezekben részesülhetünk. A keresztség által pedig, mint főnebb mondottuk, vele halunk meg. „Mert, mint az apostol mondja,[1] ha halálának hasonlatossága szerint beoltatván vele egyesülünk, a feltámadásban is részesei leszünk”.
XLVII. A keresztség által miért nem adatik azonnal vissza a romlatlan természet állapota.
Ha kérdezné valaki: miért nem szabadulunk meg a keresztség után a bajoktól e halandó életben is és miért nem emeltetünk a szent keresztség ereje által az élet ama tökélyfokára, melyben Ádám az emberiség ősatyja a bűn előtt volt: a válasz erre az leend, hogy ez leginkább két okból történt. Ezek elseje az, hogy nekünk, kik a keresztség által Krisztus testével kapcsoltattunk össze s az ő tagjaivá váltunk, több dicsőség nem juthatott osztályrészül, mint a mennyi magának a főnek adatott. Mivel tehát Krisztus Urunk, bár léte kezdetétől fogva a malaszt és igazság teljével birt, még sem tette le előbb az emberi természet gyarlóságát, melyet felvett, mint a szenvedés kínait s a halált kiállotta s azután a halhatatlan élet dicsőségére föltámadott: ki fog tehát csodálkozni, ha látja, hogy a hívők, kik a keresztség által már elnyerték a mennyei megigazulás kegyelmét, mégis halandó és gyarló testtel vannak felruházva, hogy, miután Krisztusért sok fáradalmat kiállottak és meghalván újra az életre visszahivattak, valahára méltók legyenek, hogy Krisztussal örök életet éljenek? A másik ok pedig, mely miatt bennünk a keresztség után a test gyengesége, a betegség, a fájdalmak érzése, a kívánság ingere megmarad, az, hogy bírjunk t. i. az erénynek mintegy magvával és anyagával, melyből azután a dicsőség termékenyebb gyümölcsét és bőségesebb jutalmát nyerjük. Mert ha békés lélekkel viseljük az élet minden bajait és a szív gonosz indulatait Isten segélyével az ész uralma alá vetjük, biztos reménynyel kell lennünk, hogy, ha az apostollal[2] jó harczot harczolunk, a pályafutást bevégezzük, a hitet megtartjuk, az igazság eltett koronáját is megadja nekünk azon napon az Ur, az igaz biró! S úgy látszik, igy tett az Ur Izrael fiaival is, kiket, ámbár az egyiptomi szolgaságtól, Pharaót és ennek hadát
