és ne is engedjék magukat arról ellenségük fondorlatai, vágy bármely megtámadása által bármikor is letaszittatni: azt kell először előadni, hogy a bűn, akár az első szüléinktől való származásból eredett, akár önmagunk által elkövetett legyen az, habár oly iszonyatos volna is, hogy nagyobbat képzelni is alig lehetne, e szentség csodálatos ereje által megbocsáttatik és elengedtetik. Ezt pedig régen megjövendölte Ezekiel, ki által így szól az Ur Isten:[1] „tiszta vizet öntök rátok és megtisztultok minden förtelmetektől”. Es az apostol a Korjntusiakhoz irt levélben a bűnök hosszas elsorolása után hozzá tette:[2] „Ezek voltatok ugyan, de megmosattatok, de megszenteltettetek”. S hogy ezen tant az egyház mindenkor tanította, világos. Sz. Ágoston ugyanis a kisdedek keresztségéről irt könyvében imigyen szól: „A test nemzésével csak az eredendő bűn származik, de a lélek újjászületésével nemcsak az; eredendő, hanem a személyes bűnök megbocsátása is történik”. És sz. Jeromos Oceánhoz: „A keresztségben — úgymond — minden bűn elengedtetett”. És hogy e tárgyról többé senki se kételkedhessek, egyéb zsinatok határozata után a trienti sz. zsinat is ugyanazt nyilvánította, midőn átokkal sújtotta mindazokat, kik másképen mernének érezni s kik nem átallanák azt állítani, hogy, habár a vétkek a keresztségben megbocsáttatnak, tökéletesen még sem töröltetnek el, vagy gyökerestül nem irtatnak ki, hanem csak, úgy szólván, lenyesetnek, úgy, hogy a vétkek gyökerei a lélekhez tapadva még megmaradnak. Mert, hogy ugyanazon sz. zsinat szavaival éljünk, az ujjászülöttekben mit sem gyűlöl az Isten, mivel semmi kárhoztatandó nincs azokban, kik a keresztség által valóban eltemettettek Krisztussal a halálba; kik nem a test szerint járnák, hanem levetvén a régi embert és újba, ki Isten szerint teremtetett, öltözvén, ártatlanok, szeplőtlenek, tiszták, nem bünhődők és Istennek kedvenczei lettek.
XLII. Bűn-e a megkereszteltekben a rossz kívánság?
Be kell ugyan vallani, a mint ugyanazon helyen maga a zsinat tekintélye által is kijelentetett, hogy fönmarad a megkereszteltekben a rósz kívánság vagy a bűn ingere; de ez a valóságos bűn természetével nem bir. Mert sz. Ágoston ítélete
