hogy Krisztus hitében kereszteltettek meg, de nem más alakkal, mint a melyet ugyanazon Üdvözítőnk és Urunk megtartani parancsolt. A híveket tehát, az anyagot és alakot illetőleg, melyek a keresztség lényegéhez kiváltkép tartoznak, ennyire tanítanunk elég lesz.
XVII. Miképen kell az újjászületés e titkában a leöntésnek történnie?
Minthogy pedig e szentség kiszolgáltatásában meg kell tartani a törvényes leöntés módját is: azért a lelkipásztorok e részben adják elő és röviden magyarázzák meg, hogy az egyház általános szokása és használata elfogadta, hogy a keresztséget háromféleképen lehet kiszolgáltatnunk. Ugyanis, kik e szentséget föl akarják venni, vagy vízbe mártatnak, vagy víz öntetik rájok, vagy vízzel meghintetnek. E szertartások közöl bármelyiket tartjuk is meg, hinnünk kell, hogy a keresztség valóban kiszolgáltatik; mert a keresztségben a vizet a lélek megtisztulásának jelentésére használjuk, melyet eszközöl. Azért a keresztséget „mosásnak” nevezi az apostol.[1] A mosás pedig épen úgy megtörténik, ha valaki vízbe mártatik, mint az ős időktől sokáig szokás volt az egyházban, mint ha vagy vízzel leöntetik, mit most mindennapi használatban látunk, vagy meghintetik, mint Péter[2] tett, midőn „egy napon három ezer” embert térített az igaz hitre és keresztelt meg.
XVIII. Egyszeri leöntés kivántatik-e, vagy háromszori?
Akár egy, akár háromszori leöntés használtatik, különbséget nem tesz. Mert az egyházban mindkét módon mind azelőtt valóban kiszolgáltatott, mind most is kiszolgáltatik, amint nagy szent Gergelynek Leanderhez irt leveléből eléggé kitűnik. A híveknek mégis meg kell tartani azon szertartást, melyet kiki saját egyházában lát.
XIX. Miért öntetik le a kereszténységnél különösen a fő?
Különösen pedig arra kell figyelmeztetnünk a hívőket, hogy a
