IV. Mily szavakkal fejezték ki ezen kivid az atyák a szentségi leöntést?
A szent atyák más szavakat is használtak ugyanezen dolog jelentésére. Bizonyítja sz. Ágoston,[1] hogy a „hit szentségének” neveztetik, mivel az azt fölvevők a keresztény „egély” összes hitét vallják. Mások pedig e szentséget „megvilágositásnak” nevezték, mivel sziveinket a keresztségben vallott hit megvilágítja. Mert az apostol is igy szól:[2] „Emlékezzetek vissza a régi napokra, melyekben megvilágosittatván, a viszontagságok nagy harczában szenvedtetek”; jelentvén tudniillik az időt, melyben megkereszteltettek. Azonkívül aranyszáju sz. János azon beszédében, melyet a megkereszteltekhez tartott, majd megtisztulásnak, mivel a keresztség által megtisztulunk a régi kovásztól, hogy uj tésztává legyünk; majd temetésnek, majd ültetésnek, majd Krisztus keresztjének nevezi; mindezen elnevezéseknek okát a Rómaiakhoz irt levélben megtalálhatjuk. Miért nevezte pedig sz. Dénes[3] a „legszentebb parancsok kezdetének”, világos; mivel e szentség mintegy ajtó, melyen a keresztény élet közösségébe lépünk és engedelmeskedni kezdünk az isteni parancsoknak. Ezeket kell röviden kifejteni a nevet illetőleg.
V. A keresztség meghatározása.
A mi e tárgy meghatározását illeti, habár a szent írókból többfélét lehet felhozni, mindazáltal legalkalmasabb és találóbb az, melyet Urunk szavaiból sz. Jánosnál és az apostolnak az Efezusiakhoz irt leveléből lehet kivenni; mert minthogy az Üdvözítő[4] azt mondja: „Ha ki ujonan nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába”, az apostol pedig, midőn az egyházról szól:[5] „Megtisztítván a víznek fürdőjével az élet igéje által”: következik, hogy jól és találóan igy határozható meg: a keresztség az újjászületés szentsége a viz és az ige által. Mert természet szerint Adámtól mint harag fiai születünk, a keresztség által pedig Krisztusban a könyörületesség fiaivá újra születünk: ugyanis[6] „hatalmat adott az embereknek, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, kik az ő nevében hisznek;
