és minden szent foglalkozás teljesítésére. Végül ide tartozik a házasság, hogy a férfi és nő törvényes és szent szövetségük által Isten imádására és az emberi nem fentartására gyermekeket nemzzenek és azokat istenesen neveljék.
XVI. Nem egyenlő minden szentségnek szükségessége és méltósága.
Legfőképp pedig meg kell jegyeznünk, hogy habár mindegyik isteni és csodálatos erővel bír, mégsem bírnak mind hasonló és egyenlő szükségességgel vagy méltósággal, sem egy és ugyanazon jelentőséggel. Van köztük három, melyek, habár nem egyenlőképen, mégis a többieknél szükségesebbek. Mert hogy a keresztség mindenkinek feltétlenül szükséges, Üdvözítőnk e szavakkal jelentette ki:[1] „Ha ki újonnan nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába”. A töredelem szentsége pedig csupán azoknak szükséges, kik a keresztség után valami halálos bűnt követtek el; mert az örök kárhozatot el nem kerülhetik, hacsak az elkövetett bűnt igazán meg nem bánják. Azonkívül az egyházirend, jóllehet nem minden egyes hívőnek, de az egész egyháznak mindenesetre szükséges. Ha pedig a méltóságot tekintjük a szentségeknél, az oltáriszentség a többieket szentségben, a titkok száma és nagyságában jóval fölülmúlja. Mindezeket könnyebben meg fogjuk érteni, midőn azokat, a mik az egyes szentségekhez tartoznak, annak helyén meg fogjuk magyarázni.
XVII. Kitől vannak ezen szent és isteni titkok és tulajdonképen ki szolgáltatja ki azokat?
Ezek után lássuk, kitől vettük ezen szent és isteni titkokat; mert kétségkivüli, hogy valamely kitűnő ajándék méltósága annak méltósága és jelessége által fölötte növekszik, kitől maga az ajándék jött. E kérdés magyarázata semmi nehézséggel sem jár. Mert miután Isten az, ki az embereket megigazulttá teszi; a szentségek pedig a megigazulás elnyerésének csodálandó eszközei: világos, hogy az egy és ugyanazon Istent kell Krisztusban a megigazulás és szentségek szerzőjéül ismernünk. Azonfelül a szentségek a lélek bensejéig ható erővel és hatással bírnak. Mivel
- ↑ Ján. 3, 5.
