Oldal:Trienti Káté.pdf/128

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

VII. Hogyan öltik fel a boldogok Isten képét és némileg természetét?

Hogy pedig miért történik ez igy, kiviláglik abból, mivel minden egyes dolog vagy az ő lényege vagy hasonlata és képe által ismerhető meg. De mivel Istenhez semmi sem hasonló annyira, hogy e hasonlóság segélyével annak tökéletes ismeretére juthatnánk: következik, hogy az ő természetét és lényegét senki sem láthatja,, hacsak ugyanezen isteni lényeg velünk össze nem köti magát. És ezt jelentik az apostolnak ama szavai:[1] „Most tükör által homályban látunk, akkor pedig sziliről színre.” Mert midőn mondja: „homályban”, sz. Ágoston[2] ezt az Isten megismerésére használt hasonlatról magyarázza. Mit sz. Dénes[3] is nyíltan bizonyít, midőn azt állítja, hogy az alábbvalók hasonlatosságából nem lehet a felebbvalókét megismerni. Mert valamely testi dolog hasonlatosságából nem lehet a testnélkülinek lényegét és minőségét megismerni, minthogy a dolgok hasonlatosságai szükségkép kevésbé anyagiak s inkább szellemiek, mint magok a tárgyak, melyeknek képét viselik, mint ezt minden ismereteinknél könnyen tapasztaljuk. Mivel pedig lehetetlen, hogy valamely teremtett dolog hasonlatossága szinte oly tiszta és szellemi legyen, mint maga az Isten: következik, hogy az isteni lényeget semmiféle hasonlatosságból sem lehet teljesen megismernünk. Ehhez járul az is, hogy minden teremtett tárgy tökéletességének bizonyos határai vannak. Az Isten ellenben végtelen és semmi teremtett lény hasonlatossága az ő mérhetlenségét meg nem közelítheti. Azért az isteni valóság megismerésének azon egyetlen módja marad, hogy az magát velünk összekapcsolja és értelmünket rendkívüli módon felemelje s úgy bennünket természete mivoltának szemlélésére alkalmasakká tegyen.

VIII. A boldogokat a dicsőség fénye megvilágositja és Isten látását mindnyájunknak teljes reménynyel kell várnunk.

Ezt pedig a dicsőség fénye által fogjuk elérni, mivel ama fénytől megvilágítva, Istent az „igaz világosságot[4] az ő világosságával látjuk”. Mert a boldogok Istent mindig színről színre fogják szemlélni és ezen mindenek közt legnagyobb és legfelségesebb

  1. I. Kor. 13, 12.
  2. A Szenthár. 15, 9.
  3. Az isteni névr. 1. f.
  4. Zsolt. 35, 10.