menjünk, hogy azzal elárasztatván szivünk vágyát teljesen betöltsük.
V. Minő javakat fonnak különösen élvezni a boldogultak?
Jóllehet pedig, mint szent Ágoston[1] írja, úgy látszik, hogy könnyebb megszámlálni a roszakat, miktől mentek leszünk, mint a jókat és gyönyöröket, miket élvezni fogunk: mégis azon kell lennünk, hogy mindazt, a mi a híveket ama legfőbb boldogság elnyerésének vágyára buzdíthatja, röviden és világosan megmagyarázzuk. Mindenekelőtt azonban ama megkülönböztetést kell tennünk, melyet tekintélyes egyházi íróktól vettünk; azok t. i. kétféle javakat különböztetnek meg, melyeknek egyike a boldogság lényegéhez tartozik, másika a boldogság következménye. Azért érthetőség végett azokat lényeges, ezeket pedig mellékes javaknak nevezték.
VI. Miben áll az örök boldogság lényeges és főoka?
A teljes boldogság pedig, melyet közönségesen lényegesnek nevezünk abban áll, hogy Istent látjuk, szépségében gyönyörködünk, ki minden jóság és tökéletesség forrása és kezdete. „Ez pedig az örök élet, mondja Krisztus Urunk,[2] hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és a kit küldöttel, Jézus Krisztust”; e mondatot akarja magyarázni szent János, midőn mondja:[3] „Szerelmesim ! most Isten fiai vagyunk, de még nincs kijelentve, milyenek leszünk. Tudjuk azonban, midőn ő meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá. Mert látni fogjuk őt, amint vagyon”. Mert kifejezi, hogy a boldogság kettőből áll: egyrészt hogy Istent látni fogjuk, a milyen természetében és lényegében másrészt pedig, hogy mintegy istenek leszünk. Mivel, a kik Istennel élnek, habár tulajdon lényegüket megtartják is, mindazonáltal bizonyos csodálandó és majdnem isteni alakot öltenek fel. úgy hogy inkább istenek, mint embereknek látszanak.
