tanítani, a mit szükségképen hinnünk kell, hogy a lélek halhatatlan. Miért is, nehogy tán valaki azt gondolja, hogy a lélek a testtel együtt meghal és mindkettő majdan az örök életre föltámad, holott a szentirás számos helyéből teljesen bizonyos, hogy a lélek halhatatlan: ez, okból csak a test feltámadásáról tétetett említés ez ágazatban. És habár a szentirásban is a test gyakran az egész embert jelenti, mint Izaiásnál:[1] „Minden test széna,” és sz. Jánosnál:[2] „És az Ige testté lett:” mégis e helyen e szó a testet jelenti, hogy megértsük, miszerint a két rész, a lélek és test közöl, melyekből az ember áll, csak az egyik, t. i. a test romlik meg és tér vissza a földbe, melyből alkottatott: a lélek pedig romlatlan marad. Mivel pedig senki az életre föl nem támad, hacsak meg nem halt: ennélfogva a lélekről valódi értelemben nem mondhatni, hogy föltámad. A test szó használtatott ama tévtan megczáfoltatására is, melyet az apostol életében[3] Hymenaeus és Philetus tanítottak, kik azt állítják, hogy midőn a sz. Írásban föltámadasról van szó, ezt nem a testi, hanem a szellemi föltámadásról kell érteni, mely által a bűn halálából ártatlan életre kelünk föl. így tehát világos, hogy e szavakkal ama tévely megczáfoltatik és a test föltámadása állittatik.
III. Különösen mily érvek támogatják a testek valódi föltámadásáról szóló tant?
Azonban a plébánosnak kötelessége ezen igazságot az ó és uj szövetségből és az egyház-történelemből vett példákkal fölvilágosítani. Mert némelyeket az ó szövetségben Illés és Elizeus, másokat, — nem említve azokat, kiket Krisztus Urunk támasztott fél halottaiból, — az apostolok és sok mások támasztottak föl; ily soknak feltámadása pedig ez ágazat tanítását megerősíti. Mert amint hiszszük, hogy sokan föltámadtak: úgy hinnünk kell azt is, hogy mindnyájan fel fogunk támadni. Sőt a főhaszon, mit az efféle csodákból huznunk kell, az, hogy ezen ágazatot erős hittel higyük. Sok bizonyíték van, melyeket a plébános, ha a sz. írásban csak középszerűen jártas is, könnyen föltalálhat. Nevezetesebb helyek pedig, az ó szövetségben: Jóbnál, midőn
