igen szükséges titok is foglaltatik: mert előbb mondottuk, hogy az azokban való szilárd hit nélkül, melyek a hitvallásban, hogy higyjük, elénk terjesztetnek, senki a keresztény jámborságra el nem juthat. De ha az, minek magában mindenki előtt világosnak kell lennie, némi bizonyítékkal is megerősítendőnek látszik, elég leend az, mit Üdvözítőnk kevéssel mennybemenetele előtt e tekintetben mondott, midőn tanitványinak megérthetés végett az irás értelmét fejtegette:[1] „Kellett,” úgymond, „Krisztusnak szenvedni, és feltámadni halottaiból harmad napon, és hirdetni az ő nevében a megtérést és a bűnök bocsánatát minden nemzetek közt, elkezdvén Jeruzsálemtől.” Ha e szavakra a plébánosok figyelmeznek, könnyen meg fogják érteni, mind azt, hogy, mik a valláshoz tartoznak, a híveknek elé kell adniok, mind pedig azt. hogy urunk főkép ezen ágazatnak megmagyarázását fontos kötelességükké tette. Tehát e helyet illetőleg a plébános tiszte leend, tanítani, nemcsak, hogy a kath. egyházban bűnök bocsánata van; melyről Izaiás jövendölte:[2] „A mely nép abban lakik, attól elvétetik a gonoszság”; hanem, hogy a bűnök megbocsátására hatalom is létezik abban, melylyel, ha annak rende és Krisztus urunktól megszabott törvények szerint élnek a papok, hinnünk kell, hogy a bűnök valóban megbocsáttatnak és elengedtetnek.
II. miként bocsáttatnak meg az egyházban a bűnök?
Ezen bünbocsánatban, mihelyt hitvallást tevén a szent keresztséget felveszszük, oly bőségesen részesülünk, hogy az által a bűn — legyen az akár eredendő bűn akár saját akarattal, mulasztás vagy áthágás által elkövetett bűn — s a bűn büntetése egészen elengedtetik. Mindazonáltal a keresztség kegyelme által mégsem szabadul meg senki a természet minden gyarlóságától; sőt inkább, minthogy mindenkinek küzdenie kell az érzékiség indulatai ellen, mely minket bűnökre ingerelni meg nem szűnik: alig találkozik valaki, a ki oly szilárdul ellenálljon, vagy oly éberen őrködjék üdve fölött, hogy minden bajt kikerülhessen. Minthogy tehát szükséges volt, hogy az egyházban legyen hatalom a bűnöket máskép is megbocsátani, nemcsak a keresztség szentségében: tehát reá bízattak a mennyország kulcsai, hogy
