folytatja a volt miniszterelnök a nagyváradi beszámolóban — a választási czensusnak megváltoztatása nagy meggondolást igényel. Nézete szerint a czenzust egy népfaj érdekében módositani nem szabad; de nem is szükséges, mert a czenzus jelenleg Magyarország egész területén egyforma. Különben is azokat, kik a magyar állam integritása ellen irányuló jelszavakkal léptek passzivitásba, ígéretekkel, előnyökkel csábítani szerinte igen nagy hiba, egészen helytelen politika lenne.
A zavarok lecsillapítására — mint Tisza befejezőleg kijelenti — vannak kötelességei az államnak és társadalomnak egyaránt. Az állam kötelessége, hogy egyenlően gondozza minden ajkú és nyelvű polgárainak érdekeit, s hogy az ellenszegülőkkel és izgatókkal kímélet nélkül éreztesse a saját hatalmát. A társadalom feladata: a körültekintő óvatosság a nemzetiségekkel szemben és az utczai tüntetések és inzultusokkal való feltétlen tartózkodás.
Kolozsmegye közönsége (1893. október 30-ról a képviselőházhoz intézett felirat) kötelezve érezi magát, hogy »a román mozgalmak féktelenségének meggátlása és a magyar állam belső békéjének megszilárdítása czéljából« sorompóba lépjen. »A mozgalom ma még nem hatotta át a néptömeg rétegeit, tehát a helyes gyógykezelés még teljes biztosítékot nyujt »a meggyógyulásra«, — folytatja a vármegye feliratában. »Az izgatók azonban naponként tért hódítanak.« Már is minden irányban »egészen külön román szervezetet létesítettek, hogy mozgalmaik részesévé tehessék a tömeget, mint czéljaik továbbfejlesztésének bázisát. Ha ez nekik sikerül, akkor a magyar haza társadalmi
