hágai békekongresszus megtévesztésére insczenirozott kísérlet, a jasszii deáktüntetés és a november hó 28-án tartott nagyszebeni választói értekezlet megállapodásai
A jelzett mozgolódások különösen két irányban voltak észrevehetőleg káros befolyással a magyar nemzet ügyére.
Fokozták az elégületlenséget; izgalmat és nyughatatlanságot idéztek elő itthon a román nép tömegében és kedvezőtlen véleményeket keltettek a művelt külföld némely köreiben fajunk igazságszeretete és lojálitása felől.
Az állítás első részének valódiságát minden kétségen kívül helyezi a belügyminiszternek július 19-én Kolozson elmondott beszámoló beszéde, melynek idevonatkozó passzusa a lapok közlései szerint szóról-szóra következőleg hangzik: »Siettem meglátogatni Erdélyt, hol a viszonyok az utóbbi napokban nem voltak normálisok. Gyűléseket tartottak, csoportosulások történtek, tüntetések voltak annak bizonyítására, hogy a népnek széles rétegei a mostani jogrenddel megelégedve nincsenek, és ennek módosítására minden eszközt felhasználni hajlandok.«
Az állítás második részének igazolása czéljából egész sorozatát idézhetném fel a külföldi, különösen pedig az olasz és franczia lapokban megjelent közleményeknek. Szerényen beérem azonban ez alkalommal egy nyilatkozatra és egy cselekedetre való utalással.
A nyilatkozat Londonban élő hazánkfiától, Duka Tivadartól származik, ki a közegészségügyi kongreszszus alkalmával figyelmeztette egyik magyar barátját,
