Oldal:Tibád Antal - A román kérdés.djvu/7

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

badság és egyenlőség kiengesztelő és egyesitő hatására épitett rózsás feltevésük.

Még jóformán közhirré sem lettek a pozsonyi nagy átalakulás eseményei az országban, midőn a zágrábi ugynevezett nemzeti gyülés — a bécsi kormánynak napról-napra világosabbá való támogatása mellett — márczius hó 25-én a nyilt pártütés terére lépett a magyar korona integritásával és alkotmányával szemben, s bizonyos irányban és mértékig ennek példáját követte az ápril hó elején az országgyüléshez menesztett ujvidéki szerb küldöttség is.

A mi ezután következett, az ugy hiszem, élénk emlékezetében van még mindnyájunknak. ... A haza polgárai által kölcsönösen kiontott polgárvér és tizenkét évi szolgaság, mely ugyanazon láncz gyürüjében egyesitette mindazokat a kiket az egyenlőség és közös szabadság érzetei nem voltak elég erősek összehozni és egyetértésben tartani egymással.

Szükségesnek találtam ezeket előrebocsátani azért, mert meggyőződésem szerint a szláv nemzetiségi mozgalmak azon tényezők sorába tartoznak, melyek a román kérdés teljes kifejlődésére lényeges befolyást gyakoroltak.

Áttérve ezek után magára a román kérdésre, ismételnem kell mindenekelőtt, hogy ennek eredete is azon közös forrásra vezethető vissza, melyből a nemzetiségi törekvések általánosságban kiindultak és napjainkban is kiindulnak.

A román nemzeti öntudat ébredése voltaképen korábbi keletü ugyan, mint a szláv nemzetiségü ön-