azonban tulajdonképen csak 1832-ben jutott nyilt kifejezésre, midőn Kollár és Gáj irodalmi munkáikban a déli szlávoknak (esetleg orosz protektorátus alatt) egy külön államtestben való összeolvadását proklamálták.
Tagadhatatlanul jelentékeny befolyást gyakorolt a szláv-kérdés fejlődésére azon visszahatás is, melyet a magyar nyelvnek — a holt latin helyébe — államnyelvvé tételére irányuló országos mozgalmak s az ezek folytán keletkezett 1836 : III., 1840 : VI és 1844 : II. törvényczikkek keltettek fel a szláv nemzetiségek kebelében.
A legnagyobb lendületet azonban minden bizonynyal az a kézalatti támogatás kölcsönözte az uj irányzatoknak, melyben azokat a bécsi kormány részesitette azon czélból, hogy bennők ellensulyokat létesitsen és találjon a köreit zavaró magyar önállósági és szabadság utáni törekvések ellen.
A nemzet intéző férfiai hosszu ideig nem forditottak kellő gondot és figyelmet a szláv mozgalmakra s ezért ellensulyozásukra, kivált az első időkben, édeskeveset is tettek. Legtöbben közülök azon meggyőződést táplálták, hogy Magyarország állami életének széles demokratikus alapokra fektetése elegendő ir lesz a baj gyökeres gyógyitására, — következőleg, hogy a törvények által biztositandó jogi és politikai egyenlőség s a minden irányban kiterjesztendő közös szabadság teljesen ki fogja egyenliteni a nemzetiségi különbségeket s ellenszenveket.
Az 1848-iki események csakhamar bebizonyitották, hogy vezérembereink mennyire félre ismerték a kérdés lényegét s hogy milyen alaptalan volt a sza-
