inkább a kultúra hóditó hatásából mintegy önként fakadó processust szeretett volna inaugurálni a nemzeti nyelv terjesztésében. Igen közel állott ezen felfogáshoz a »legbölcsebb magyar« nézete és véleménye is. A »leglelkesebb magyar« és a »legmagyarabb magyar« a szabadság és egyenlőség elveire alapított alkotmányban még külön garancziákat is óhajtottak nyújtani a nemzetiségek védelmére, és pedig az első a vallásszabadság és a nemzetiségi nyelvek használata, és a második a hivatali állások betöltése körüli intézkedésekben.
Hogy mi lett ezen liberális és valóban testvéries magyar nemzetiségi politikának a sorsa: az 1848/49-iki események véres évkönyveiben s az erre következett elnyomatás viszontagságos történetében elég bőven meg vagyon írva.
1848-tól 1861-ig be voltak zárva a nemzet előtt a politikai közélet csarnokai. Erről az időről tehát alig akad valami feljegyezni való tárgyunkra vonatkozólag.
1861-ben egészen új stádiumba lépett a magyar nemzetiségi politika kérdése.
Az 1848-tól 1861-ig lefolyt idő alatt elég bő és, tegyük hozzá, elég szomorú alkalma volt a magyar nemzetnek meggyőződni arról, hogy a nemzetiségek az 1848-iki vívmányokkal magukat kielégíthetőknek nem találják.
