Hogy a magyar államnak mint ilyennek 1848 előtt nem volt és nem lehetett megfelelő nemzetiségi politikája, annak illusztrálására elégséges rámutatnom azon, a jelen munkálat rendén már felemlített tényre, hogy a pánszlávisztikus és dákoromán törekvéseknek legbuzgóbb titokzatos támogatója és szítója azon bécsi kormány volt, melynek kezében a dikaszteriális magyar kormányzóhatóságok: a kanczellária és a helytartótanács tehetetlen bábfigurák módjára szerepeltek.
Egy esetben azonban még sem kerülhette ki a ravasz bécsi kormány, hogy czélzataival ellentétes irányban is bele ne avatkozzék a forrongó nemzetiségi mozgalmakba. Értem azon esetet, midőn a megyék ismételt sürgetésére kényszerülve volt Rudics bácsi főispánt királyi biztosul küldeni ki Horvátországba a viszályok körülményeinek megvizsgálására.
- ↑ Ezen időszak adatai legnagyobb részben Horváth Mihály többször idézett munkája után vannak összeállitva.
