Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Tibád Antal - A román kérdés.djvu/43

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

letépte és saját lábaihoz a sárba dobálta koszorújának legékesebb virágait«.

S a mint elbánnak a régiekkel, úgy viselkednek az újakkal, az élőkkel szemben is. Moconiu és társai renegátok, mert mérsékeltek, Gál József renegát, mert békét akar, Szerb György, mert magyar körökben forog, Vuja Péter és Beles János, mert megszavazták az egyházpolitikai javaslatokat, Sierbanu, mert a Kossuth halála alkalmával elismerőleg emlékezett meg a nagy hazafi érdemeiről, Véghső Gellért, mert távol tartja magát a nemzetiségi izgatóktól, Vintz Gyula, mert állandó barátságban él a mármarosi magyarokkal, Manu és Munteanu ügyvédek, mert szóba merészeltek állani a magyar belügyminiszterrel s így tovább. Ilyenformán maholnap Russu Sirianu is áruló lehet, mert a nyáron véletlenül egy vonaton utazott Hieronymivel.

De még jól jár, ki ennyivel megmenekülhet a tulzok körmei közül, mert némelyikről az is kiderül, hogy a szerencsétlen flótás voltaképpen nem is román polgár, hanem görög, örmény vagy éppen zsidó eredetű himpellér, mint a Moldován Gergely és mások szomorú esete tanusitja.

Ezekkel egyszersmind azt is óhajottam jelezni, hogy a román intelligenczia tagjai között igenis feles számmal vannak olyanok, kik a kérdés érdemében sem értenek egyet a román nemzeti párttal. És ezeknek sorait különösen szaporítják azok az intelligens románok, kik az államtól vagy a törvényhatóságoktól hivatali megbízást vagy kinevezést fogadtak és fogadnak el ma is naponként. Mert ha ez másképpen állana, ha a román főpapok és román állami és me-