Oldal:Tibád Antal - A román kérdés.djvu/41

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

sust. A végrehajtással párosult utczai bíráskodás szerintünk senkivel szemben és semmiféle körülmények között sem jogosult, s az ezen kívül foltot is hagy hátra az aktorok presztizsén.

A sajtóról pedig ne beszéljünk; mert az egyenlőség egyetlen intézményben, talán még magában a magyarországi egyházpolitikai reformban sem jut oly tökéletes kifejezésre, mint a sajtóban. Egyik olyan, mint a másik; csak a nyelvben a papírban és a betűk alakjában van némi különbség közöttük. Ugyanazon erények, ugyanazon hibák jellemzik az összest az egész világon ; és ezen erkölcsi világrendszernek a planétái, még pedig kétségen kívül igen előkelő plánétái a magyar-román, a romániai és a román kérdés felől ezen két forrásból táplálkozó külföldi sajtó-organumok is.

Tisztelt ellenfeleink szemrehányásképpen ugyan, de bizonyos irányban mégis a büszke önérzet hangján szokták felemlíteni minden kínálkozó alkalommal hogy a legjobb honpolgárok, a legnagyobb hősök és államférfiak a múltban igen gyakran a románok s általában a nemzetiségek kebeléből kerültek ki Magyarországon. Ilyenek voltak különösen Juon Hunniades Corvinus másképpen Jaucu Sibianu, Mathias rex Corvinus, Majláth István, Petrovics Péter, Dengelegi Pankratius, a Zrinyiek, a Zápolyák, Mathias Ciak de Trencsin, Titus Dugonic, Drágfi és Kinizsi. Hozzá, teszik még ezekkez, hogy az erdélyi részek legelőkelőbb családuinak egy jelentékeny része különösen pedig a Józsika, Naláczy, Barcsay bárok, a Kendeffy, Kemény, Teleki, Majláth, Wass grófok, a Gálok, Kato-