russal. A románok tulságosan felbecsült számával a magyarok erős és kétségtelen történeti joga. És az én szemeimben legalább nem szenvedhet kétséget az sem, hogy azon viszony, mely a százados együttélés milliónyi apró érdekszálaiból lassanként szövődik össze, sokkal több igazi összetartó erőt rejt magában, mint azon másik, mely a születés, vagy közös beszéd esetleges véletlenein kívül egyébre nem támaszkodhatik.
A történelem körében tehát nincs semmi jogbiztositéka a magyar-román nemzetiségi ügynek, sőt ellenkezőleg annak minden mozzanata egy-egy élő tiltakozás a román fajnak a magyar állami kötelékből czélozott ikszakitása ellen, s egyszersmind ugyanannyi megdönthetetlen erősség a magyar állam integritásának változatlan fentartása mellett, melyet ezenkívül bizonyos mértékig a faji és nyelvi szempontok is támogatnak.
A memorándum, az emlékirat és a replika a román kérdés történeti jogczimének indokolása közben nagy számú sérelemről is tesznek említést, melyeket a románok Magyarországon elejétől kezdve szenvedtek volna.
Azt hiszem, hogy csak a tárgyalás egyszerűsítésének és könnyítésének teszek szolgálatot, ha azokat természetükhez képest két fő kategóriába osztom be: az 1848 előtti és 1848 utáni sérelmek kategoriájába.
Az 1848 előtti sérelmek majdnem egészen és teljesen a feudalismus intézményében gyökereznek, s
