nemzet csak egy erős társat nyerhetne a jövőre nézve azon küldetése teljesítéséhez, melyet ezideig hosszú századok befolyása alatt egyedül töltött be.
Még kevésbbé szerencsés gondolat a román egységnek a történeti jogra való alapítása, melynek igazolására oly kétségbeesett—Jobb ügyre méltó erőfeszítéseket fejtenek ki a másik táborban.
Európában a folyó ezer esztendőben a mai román királyságon kívül más az államiság áttributumaival felruházott román állam nem volt, s ennek állami prerogátivái is, a mint tudjuk egészen új keletűek. Azon területen pedig, melyet ma Magyarországnak neveznek, nem hogy román állam nem létezett a mai napig, de a román faj mint ilyen, még csak említésre méltó — tehát olyan autonomiával sem bírt, minőt például 1848-ig a székelyek és szászok élveztek Erdélyben.
Az, mit a memorandum, emlékirat és a replika szerzői az ellenkező álláspont igazolására a románok eredetéről elmondanak elejétől végeig igaz lehet, de a fenforgó vitás kérdés eldöntésénél ép oly kevés sulylyal esik a mérlegbe, mint a románoknak azon szemrehányása, hogy a magyarok Ázsiából jöttek be
Európába Azon Ázsiából t. i. hol a történelem tanítása szerint az egész emberi nemnek, tehát nemcsak a »vad hunoknak«, hanem a »nemes románoknak« bölcsője is ringott.
Bízzuk azért ezen aristokratikus allűrökkel feldobott genealogiai kérdések eldöntését azokra, a kiket illet,— a budapesti és a bukaresti t. akadémiák historiografusaira.
Hogy a román faj Magyarország régi lakói közé
