Azt azonban lépten-nyomon tapasztaljuk a memorandum olvasása közben is, hogy a románok majdnem akkora ellenszenvvel viseltetnek a király iránt, mint a mekkora rajongással körülövezik a császárt.
Pedig ha nem csalatkozom, az erdélyi országgyűlés a felségjogokat annak idejében nem a császárra hanem a királyra ruházta át. Ez azonban, a mint látszik, a románok előtt sem nem oszt, sem nem sokszoroz.
Node hát azért a felhozottak daczára is tény marad, hogy a t. román nemzeti párt maig is adós a dualismusnak 13 esztendő előtt kilátásba helyezett taglalásával ... Ez pedig oda látszik mutatni, mintha a románok, a maguk részéről legalább, még máig sem mondottak volna le oly hosszas időkön át mindig Bécsbe, és egyedül csak Bécsbe helyezett reményeik teljesüléséről.
Ezeket követőleg az 1881. évi május 12-én meg alakult, és 13 hosszú éven keresztül jóváhagyott alapszabály nélkül, konstituált egylet módjára működött román nemzeti párt, 1892. évi január 20-án tartott gyűlésében hozott határozata által (az 1881-ben az erdélyi részekre korlátozott passivitásnak a magyarországi összes románokra való kiterjesztése mellett) egy küldöttség útján lépéseket tett, hogy a többször említett nagyszebeni programmot, mint a nemzeti sérelmeket és kívánalmakat magában foglaló »emlékiratod — nem Budapesten a királynak, hanem Bécsben a császárnak benyújtsa.
A kísérlet azonban a Császárnak a Király iránt tanúsított loyalitásán vagy másképpen kifejezve a
