már uj alapokon feküdt a monarchia . . . . a dualismus alapjain.
Ezt követőleg 1868-ban megalkottatott a magyarországi nemzetiségi törvény.
A románok nem tudtak megbarátkozni a dolgok nj rendjével. Nem» mert az 1848-tól kezdve Bécsből folytonosan istápolt nemzetiségi áspiráczioik az uj helyzetben sokkal szűkebb korlátok közé lettek szorítva mint hitték és a maguk részéről megengedhetőnek és elfogadhatónak találták.
A régi magas udvari pártfogókra és különösen a jövőre való tekintettel mindazonáltal mérsékelték magukat a beállott változások következtében támadt bosszús érzelmeik nyilvánításában, és politikai ellentörekvéseikben. Közülök némelyek meg is jelentek a magyar országgyűlésen, hogy ott a nemzetiségi követeléseknek propagandát csináljanak; a legnagyobb rész azonban az 1869-iki »szerdahelyi értekezlet« határozata alapján a passivitás terére lépett, — Erdélynek áz 1863-iki alapon nyugvó, vagyis az októberi diplomára és a februári pátensre épített autonomiáját s a nemzetiségi és választási törvényeknek a románok kívánalmai szerint foganatosítandó módosítását vive magával programmul.
Ezekből kiviláglik egyszersmind, hogy a románok a nemzetiségi törvényt — a végrehajtás körül felpanaszolt állítólagos sérelmektől és a későbbi eltérő törvényhozási fejleményektől eltekintve — tehát már önmagában sem találták kielégítőnek a nemzetiségekre nézve.
