egyházpolitikai vihar által megrongált kapitoliumnak (a szabadelvű pártnak) rozoga épületét legalább anynyira, hogy még ideig-óráig menhelyet találhassanak benne maguknak.
És a polgárok?
A polgárok meg-megjelennek ugyan most is a fórumon, de nem azért, hogy szembeszállni készüljenek az ellenséges invazióval.
Oh nem!
A legtöbben közülök keresni látszanak valamit, és pedig:
A gróf herczegi czimet vagy egy kis aranygyapjat, a báró belső titkos tanácsosságot vagy intendánsságot, az apró vállalkozóból felhizott nábob báróságot, a nemes kamarási méltóságot, a kiérdemült uzsorás nemességet, a főispán szt. István-rendet vagy valami társulati elnökséget, az alispán királyi tanácsosságot vagy III-ad osztályu vaskorona-rendet; a képviselő uj mandátumot, főispánságot, viczinális vasutat, bank-tanácsosságot, miniszteri vagy bírósági hivatalt; a stréber mindent, a mi csak kapható, le egészen a vöröskereszt- és jósziv-egyleti jelvényekig; a tisztviselő miniszteri kegyet és előléptetést; a pap egy kis egyházpolitikai kárpótlást; a tanár és tanító fizetés-javítást; a pénztőzsér jövedelmező vállalatokat; a bankdirektor és börzespekuláns egy parányi kabinet-titkocskát, és a szegény választó a maga módja szerint egy kevés pénzt vagy bort, s ha ez nem csöppen, legalább egy kupicza pálinkát.
