Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Tibád Antal - A román kérdés.djvu/102

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

is segíti az utóbbit, hogy azt időközönkint a magyar állam ellen való fellépésre birhassa. Az utóbbi pedig az illetéktelen külbefolyás hatása alatt egymás után hozza szinre a törvényellenes tüntetéseket és manifesztácziókat, a nélkül, hogy működésében a hatóságok, vagy a közvélemény részéről komoly ellentállásra találna.

Nem hiszem, hogy tévednék, midőn azt állitom, hogy a bajok ezen méreteivel szemben csak ugy állhatunk meg diadalmasan, ha az állam egész hatalmát és a magyar társadalom összes erőit minden további késedelem nélkül harczba visszük ellenök.

Az állam jeladatát képezi különösen és mindenekfelett, hogy a szomszéd román királyságot a mi dolgainkba való beleavatkozástól egyszersmindenkorra eltiltsa és elzárja.

Ha következményeiben nem volna már is olyan szomorú, egyszerűen nevetségesnek kellene jeleznem azon birkatürelmet, melylyel elnézzük, hogy egy 4 és fél millió lelket számláló kis állam miként igyekszik majdnem két évtized óta napról-napra aláaknázni országunk alapjait a nélkül, hogy machináczióival szemben eddig elé egyetlen jelentősebb lépést is tettünk volna.

Itt az ideje tehát, hogy a román királyság végre-valahára alaposan kijózanittassék utopikus mániájából.

Anglia eddig nem egyszer, hanem százszor is összezúzta volna azon külső országot, mely az ir kérdésbe hasonló módon és eszközökkel mert volna belemarkolni. Pedig az íreknek sokban igazuk van!

További feladata az államnak, hogy mentőlelőbb oly szervezetet adjon a közigazgatásnak, melyben ez