Oldal:Ossendowski - Ázsiai titkok, ázsiai emberek.djvu/268

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

264

tem ajándékba és bátyjának, az én kunakomnak és sógoromnak hasonló gyűrűt.

Mindketten nagyon megörültek. A bámulat és az elragadtatás kiáltása röpült el ajkaikról, egymásnak mutogatták a pompás ajándékokat és mintha egy pillanatra megfeledkeztek volna a férjükről és sógorukról. Ez az áruló ezalatt árgusszemmel követte az óramutatót. A vonat elindulásáig már csak öt… három… két perc volt hátra.

A kirgiznek megmutattam, hogyan csillogott a kő, ha az ember a napsugár felé tartotta. Mialatt meglepődve bámulták ezt a csodát, én a tömegben elosontam, rohanva megkerültem a vonat végét és elértem egy vaggon lépcsődeszkáját, de nem ama vaggonét, amelyben a professzor ült. A lépcsőn lekuporogtam és vártam, míg a harangjel, fütty, a gép fujtatása, a vonat megrándulása és a kerekek forgása tudtomra adta, hogy itt volt az elindulás válságos pillanata. Ekkor kinyitottam az ajtót és mintha szarvast lopnék be, a kocsiba másztam, persze most én voltam az üldözött állat. Itt a harmadik osztályon óvatosan elrejtőztem az utasok és a podgyász közt, amíg az állomás legutolsó jelző árbocai, legutolsó lámpái és épületei is elvonultak a kocsi ablakai előtt. Még most sem mentem azonban be a professzor szakaszába, mert pokoli módon féltem, hogy ott láthatnám mellette a hanumom kedvesen mosolygó arcát. Csak a legközelebbi állomáson mentem el hozzája és örömmel konstatáltam, hogy a hanumom nem volt ott. A krizolitok megmentettek. Szulimán és Bibi bizonyára még akkor is a fénylő kövek bámulatába voltak elmerülve, amikor a vonat már elindult és így a hanum nem látta az arcát áruló férjének, amikor az elhagyta.

— Te kellemes, kedves Bibi-Aini, gondoltam, míg a vonat tovarobogott, te majd most kibontod a hajadat, amely szantálfától és mósusztól illatos, három szálat napnyugat felé dobsz, hogy megölj minden emlékezést reám. Ne haragudj! szép vagy, szelíd és vidám. Úgy énekelsz, mint a pacsirta és úgy táncolsz, mint a paradicsom hurija. Olyan ügyesen varrod föl a gombot és a szén tüzén olyan leveses shashlykot és olyan gyönge azut főzöl, aminőt egyet-