bogarak, szúnyogok és moszkitók alakjában, amelyek elevenen fölfalják a marhát. A borjú és csikó, ha nem takarják be pokróccal vagy valami lepellel, e rovarok szúrása következtében kevéssel a születése után elhull. A vad négylábúak is irtózatosan szenvednek, mert a legyek lyukat fúrnak a bőrükbe és a lyukba rakják petéiket, amelyek lárvákká fejlődnek és szinte a megdühödésig kínozzák az állatokat. Ezek tehát elrejtőznek a sűrűben, ahol kevesebb a légy és a bogár és ritkán távoznak az erdőből. Ezt a magyarázatot kaptam a kocsisomtól. A komolyság, amellyel beszélt, mutatta, mekkora csapás ezek a rovarok. Napnyugta után a magam bőrén éreztem, hogy mennyire komolyan kell venni ezt a bajt, ezúttal azonban a kocsis elbeszélése ellenére sem tudtam ellenállni annak a vadász vágyamnak, hogy a jávorszarvassal szerencsét próbáljak. Leszálltam a kocsiról és a folyócska meredek partjánál elbújtam. Karandash vilit és az egyik kocsist kiküldtem, hogy a másik oldalról hajtsák a jávorszarvast. Már rövid várakozás után hallottam a hajtok lármáját, amit nyomon követett letörő ágak és a köves folyóban való dobogás zaja. Lövésre készen, roppant kíváncsian fölnyújtottam a fejemet a födözéken túl. Ott állott a szarvas, csak vagy száz méternyire tőlem és mozgékony hosszú fülével óvatosan kémlelődött. Amikor fölemeltem a fegyveremet és céloztam, az állat hirtelen meglátott, egy pillanatig vizsgálga- tott, azután leszegezve nagyszarvú fejét, támadásra indult. Golyóm félúton leterítette. Néhány pillanat múlva megjelentek a banditáim, föl vagdalták az állatot és agancsát valamint kitűnő comb- és bordarészeit kifejtették. — Nagyszerű! — örvendezett a georgiai, aki mindig kész volt, hogy valamiért lelkesedjék. — Pompás, friss vadpecsenyénk lesz ebből. Es most uram, nézze meg a bőrét. Amikor fölemelte és előttem kifeszítette, láttam, hogy lyukas mint a szita, mintha csak őztöltéssel lőtt volna valaki az állatra. — Ez csupa régi lyuk, amit a legyek és bogarak lárvái csináltak — magyarázta a kocsisom. 182
