el a dohányzás, hogy már nemcsak a megyei gyűléstermek- ben, hanem az országházában is foglalkoztak annak elnyomása és terjedése meggátlásának módozataival.
így 1760-ban nov. 17-én Pozsonyban tartott országgyűlés egy felségiratot publikált, mely a dohányzás elterjedésének megakadályozására hívja fel a honatyák figyelmét.
Ez sem használt semmit!
Sőt a pipa gyártás akkor vett nagy lendületet, midőn Budapesten, Kovács Károly nevű csizmadia, Gr. Andrássytól kapott, Törökországból hozott, ökölnagyságu tajtékból pipát faragott, mely a gyakori szívás által szép vörös színt nyert.
Végre a hatóságok belefáradtak a küzdelembe; beállottak tehát ők is a dohányzók seregébe s igy lettünk „nagy pipájú, de kevés dohánya nemzetté", kivált midőn 1859-ben a monopolium nálunk is megszületett!
C)
i, A dohánynak hatása a társadalmi viszonyokra.
Az emberi társadalom miniatur képét a családi körben szemlélhetjük.
A jól rendezett családi életben a tagokat bizonyos szokásokból eredő kötelességérzet fűzi össze.
A szokás oly erős gyökeret ver az emberi és a családi élet talajában, hogy azt onnét kiirtani nem, vagy csak igen nehezen lehet.
Ha azonban, a szervezet dispositiójának jobban megfelelő új szokás lép föl, akkor a réginek gyökerei elszáradnak s helyét az erősebb tölti be.
A XVI. század végén, érkezett hozzánk Amerikából egy új szokás, a dohányzás, mely úgy a családi, mint az egész Európa társadalmi szokásaira, erkölcsi érzelmeire nézve átalakitó hatást gyakorolt.
A mely családba bejuthatott, ott nagy fölforgatást okozott.
A családi kötelék meglazult; szűk lett az előbbi közös fészek, melyben az apai tekintély és az anyai szeretet éltető melengetése mellett, oly szépen megfért és növekedett föl a család apraja-nagyja.
A pipa kedvesebb lett a családapának, mint életepárja
