hogy innét származott a kultivatióba; mert igen könnyen lehet az ellenkező eset is, az t. i„ hogy a kultivatióból kerUlt ki az, elvadult állapotba.
III. Délamerikában.
a) Brazília.
Mily szerencse, hogy a francziák bicskája beletörött a Panama átmetszésébe.
így nem kell rettegnünk a tengeri betegségtől, vagy a hajó rettenetes összeütközésétől; átrándulhatunk száraz földön Közép-Amerikából a déli nagy-kontinensre, melynek legnagyobb részét Brazília tölti ki.
Mi is lett volna, ha e világra szóló terv sikerül?
A földteke nyugati felének arczulata egy begyógyíthatatlan kardvágás tátongó sebét viselte volna!
Nem Lessepsen, a suezi-csatorna genialis megteremtőjén mult, hogy a megkezdett s milliókat elnyelt munka dugába dőlt, hanem a lelketlen emberek kapzsiságán, kik embertársaik jóhiszeműségével galádul visszaéltek s magukkal rántották a XIX. század legnagyobb lángelméjét, hogy a bűn undok pocsolyájában legyen kibe kapaszkodniok!
De hát voltaképen nem a Panama sorsáról akarok én itt gyászdalt zengedezni, hanem áthaladva rajta, körültekinteni Braziliában.
Hogy utunk puszta, sikertelen kalandozássá ne váljék: vezetőnkül oly tapasztalt férfiakat választunk, akik már a XVI-ik században megfordultak itt.
Ezek majd megismertetnek bennünket az indiánok különböző néptörzseinek életmódja és szokásaival.
Csatlakozzunk azon expeditióhoz, melyet 1555-ben Durant Miklós máltai lovag szervezett. Itt megismerkedhetünk Thevet András karmelita-atyával, aki saját elbeszélése szerint csak néhány hónapot töltött ugyan Braziliában, de elég sokat tapasztalt és látott oly dolgokat, a melyek azelőtt teljesen ismeretlenek voltak előtte.
Nem is késett tapasztalatait — visszatérve Pranczia- országba — leírni és közzétenni.
Cosmagraphiának nevezett munkájából tudjuk, hogy az indiánok az általuk petun-nak nevezett fűnek leveleit szorgalmasan összeszedik, kunyhóikban megszárítják és a megszáradt levelekből gyertyahosszúságú s vastagságú tekercseket
