<poem> Ez a kis lány kiáll a kapujába, Sirat engem fekete gyászruhába. Te kis leány, ne sirassál engemet. Másnak adtam cserébe a szivemet !
199.
Zöld a kökény, majd megkékül. Nem leszek szerető nélkül. Kedves rózsám, nálad nélkül. Nem leszek szerető nélkül.
Magas a torony teteje. Bárányomnak nincs mezeje. Bárányomnak zöld mező kell. Magamnak szép szerető kell.
Azt gondolod, mindig igy lesz, Hogy szeretőm soha sem lesz, Dehogy nem lesz, de bizony lesz. Nálad rózsám különb is lesz.
Hideg szél fuj a hegyekről. Megbocsáss már mindenekről: Én galambom ablakába. De sokat álltam hiába.
Eltörött a kutam géme. Hol itatok holnap délbe. Én galambom nyolcz szép ökre, Nem szokott a folyó vizre.
200.
Zöld erdőben, zöld mezőben Lakik egy madár. Kék a szárnya, zöld a lába. Jaj, be szépen jár!
