<poem> 36. Csak azért szeretek falu végén lakni, Hogy az én galambom arra jár itatni. Arra jár itatni, magát fitogtatni, Magát fitogtatni, a lovát ugratni. Mig a lova iszik, lehet vele szólni, Piros két orczáját meg lehet csókolni.
37. Csak titokban akartalak szeretni, De ki kellett annak világosodni. No de sebaj ! hadd tudja meg a világ, Így is, ugy is hű leszek én tehozzád.
Száraz ágról messze száll el a madár, Addig repül, mig zöld ágra nem talál. A kis madár elmaradt a párjátúl, Ugy maradunk mi el, rózsám, egymástúl.
Sárga dinnye ráfutott a görögre. Meg kell válni, kedves rózsám örökre. A kék eget sötét felhő borítja. Megválásom még az ég is siratja.
38. Cserebogár, sárga csergbogár. Nem kérdem én tőled : mikor lesz nyár? Azt sem kérdem: sokáig élek-e? Csak azt mondd meg: rózsámé leszek-e?
Nem kérdem én tőled, te kis madár, Derül-e még életemre több nyár? Úgyis hév nyár lankasztja kedvemet, Mióta rózsám birja szivemet.
