Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/32

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> 33. Beteg az én rózsám szegény, Én vagyok a doktor legény. Szedek százféle virágot, Abból főzök urusságot.

Beteg az én szivem tája, Te vagy annak patikája. Ne szedj százféle virágot, Ne főzz nekem urusságot.

34. Bolond volnék, ha búsulnék, Ha szeretőt nem tartanék ; Tartok biz én ötöt-hatot, Mert én olyan legény vagyok.

Valamit súgok magának, Vállaljon el galambjának, Hisz én úgyis olyan vagyok : Szeretőnek való vagyok!

35. Bús az idő, bús vagyok én magam is. Valamennyi szép leány van, mind hamis. Szeretete nem állandó, Mint az idő változandó, ihaja!

Felettem is mért borult be ily korán? Mert elhagyott, kit szerettem igazán. Másnak hódolt a hitetlen, Azért vagyok ily kedvetlen, ihaja!

Árva vagyok, hej nincsen olyan árva, Mert szivedből, rózsám, ki vagyok zárva. Nem leszek én árva mindég, Ború után derül az ég, ihaja!