Jegyzet. Az ú. n. véghehezet (amelyet csak nyelvtanokban és nyelvtudományi munkákban szoktak [hiányjellel] megjelölni) eggy elveszett mássalhangzó maradványa. Hangzani nem hangzik, de megvoltát az mutatja, hogy 1) a vele végződő szótag zárt (vö. 7.), és 2) mikor mássalhangzó követi, az hosszan ejtődik (pótló nyújtás), pl. tule' (< *tulek) jöjj + -pas (nyomatékosító) : tuleppas jöszte, jöjj csak.
2. A hangok hosszúságát (mind a magán-, mind a mássalhangzókét) a betü megkettőzésével jelölik, pl. aamu reggel, elää élni, viisi öt, käteen kézbe, olkoon legyen, menköön menjen, uusi új, syy ok; olla lenni, mennä menni, kissa macska, tumma sötétes, ukko öreg ember, kurkku torok, polttaa égetni, saattaa kisérni.
A hosszú ŋŋ hang jele ng, pl. sangen nagyon, kuningas király.
3. Kettóshangzók:
a) uo, yö, ie;
b) au, ou, eu, iu, äУ, öy;
c) ai, oi, ui, äi, öi, yi, ei.
Példák : a) suo mocsár, tuon hozok, yö éj, syön eszem, kierii kering, tiedän tudok; — b) nauran nevetek, soudan evezek, seura társaság, kiuru pacsirta, käyn kelek, járok, löydän lelek, találok; — c) kaivan ások, maissa földekben, oikea igaz, voi vaj, uiskelen úszkálok, päivä nap, löin ütöttem, myin eladtam, neiti leányzó, kisasszony, teille nektek.
Jegyzet. Csak az г-végü (c. alatti) kettőshangzók fordulhatnak elő az első szótagon túl (pl. salainen titkos, jumaloille isteneknek, oppineille tanultaknak, tappeluissa csatákban). Az első szótagon túl előforduló uo, au stb. (a. és b. alatt) mindig két szótagba tartozó két külön magánhangzó : pyhien sanctorum (pyhi-en), tapaus esemény (tapa-us), kopeus büszkeség (kope-us), kokous gyülés (koko-us), raittius (raitti-us) frisseség, lisäys toldalék (lisä-ys).
4. Hangsúlyozás. — A főhangsúly a (magában kiejtett) szó első tagján van ; ezenkívül mellékhangsúly esik a 3., 5., 7. szótagra vagy (különösen mikor öt- vagy többtagú szóban a harmadik tag rövid magánhangzón végződik) a 4., 6., 8.-ra, de soha a másodikra, sem az utolsóra, pl. tulen jövök, tulevat jönnek, tulisivat jönnének ; tappelisivat verekednének.
5. A magánhangzók két csoportra oszlanak :
a) mélyhangúak : a, o, u;
