BEVEZETÉS.
Gottsched darabjából merítette az anyagot », s ha «neini fordítás, de szabad átdolgozás* ?
E kérdést a darab kiadása, remélhetőleg, mihamar tisztázni fogja; egyelőre — e bevezetésben — rövidii összefoglalom a részleteket.
L
Laignelot, Eadet, Alfieri, Obernyik Agis-drámáit figyíl men kívül hagyva (bővebb tárgyalásukat 1. a VII. kcB gymn. 1893/94. éviprogramm értekezésében), Gottschej és Bessenyei Agis-áYBl foglalkozzunk. Gottsched Ayi4 1745-ben jelent meg; szerzője becsületes őszinteséggé számot ad forrásáról, Plutarchusról, a ki, röviden össze^ foglalva, ezeket mondja el IV. Agisról.
IV. Agis, II. Eudamidas spártai király fia, csak röviil ideig uralkodhatott. Királytársa, II. Leonidas, ki sokáij Seleukus satrapa szolgálatában áUott, alig vette figyel lembe Sparta erkölcseinek romlását, a nők pazarlását, d pénzvágy, tékozlás folytonos emelkedését : míg minden^ nek szemlélése annál nagyobb fájdalmat okozott Agisnak Elhatározta, hogy reformokat hoz be. Visszaállítja Sparü régi erkölcsét, a régi törvények ós szokások uj életbe hívása által. Eltörölteti az adósságleveleket s egyénid részletekre osztja fel a földeket. E terveit közölte barát jaival is s Lysander, Mandrokleides és nagybátyja, Agesilaos, osztoztak nézeteiben. Eávette anyját is, a ti vagyonával segítette, míg Agesilaos csak adósságaitól akart megszabadulni s azért állott Agis oldalára. Agi^ tervei ellen az asszonyok dolgoztak, mert ezek a fÓDV üzést és hatalmukat féltették, melyek akkor az asszonyol kezében voltak. Leonidas, királytársa, az ellenpárthoa csatlakozott, s mikor Agis a népgyűlésen terveit előadta í hatszáz talentumnyi vagyonát a közczélra felajánlotta, h
