Vége levén a benevolum első felvonásának, Ambrus illanni készült a szobából.
Megállj, még! kiáltá Lucza asszony; voltál-e Martial ő nagyságánál?
Tegnap délelőtti tizenegy órakor.
És a kappan?
A sinai kappan? szép, kövér és sárga húsu volt, mint a kikirics; – de egy veres ebnek megbocsáthatatlan ármányos gonoszsága, elemésztette biz azt! rebegé Ambrus.
Elhallgatjuk a válogatott czimeket, mikkel az esemény zavart előadása után – mert Ambrus elbeszélési modorához tartozott; közepén kezdeni a történetet, és ugy baktatni hol elejére hol hátuljára annak – a jó szolga megtisztelteték, s mik nehezen lennének, bár eléggé számos levelező könyveinkben is feltalálhatók. Lucza asszony, ki előtt Ambrus már a titokburkolás gyanujával is terhelteték, ujabb kappan-veszteségi ingerültségében, elővette szokott poenitentiaszabását annak irányában; s minthogy Jávor által a háznál, az akkori pofok világában is, tiltva volt cse-
