A lap korrektúrázva van
czal, összenyomott ajkakkal és zsebbe dugott kezekkel.
Ambrus, szavadra vigyázz, ne hazudj! ekként kezdé vallatását Lucza; hol vettétek a gyermeket?
Az uj kis családtagot? kérdé Ambrus, Luczára meresztve szemét.
Azt, azt, bagoly!
Azt nekünk az ég adta! felelt biztos utasitással a szolga.
Füles! kiált nyugtalanul Lucza; azt kérdem: hol? mikor? honnan? ki által? kitől kaptátok a gyermeket?
Ennyi kérdés egyszerre, megviselé Ambrust. Legjobbnak látta egy lélekzettel egyetemesen felelni azokra. – A sovány esperestustól kaptuk!
Ennyi vala és több, mit a vallatóné Ambrusból kivehete, azon egyszerü oknál fogva, hogy maga Ambrus sem tuda többet; noha Lucza hajlott, betanitott átalkodottságot sejteni, a szolga butasági álarcza alatt.
