Az orvos egymás után halkkal szedegeté ki s ládából a sebészi szerleteket, ezen rémületes citatoriáit a halálnak, mik a téli napnak a hótul visszavert sugaraiban még rémületesebben villogtak – s miknek akkoron nálunk még csak diák neveik valának – a nagyobb-kisebb, görbe, egyenes és kétélü scalpellusoknak különbféle fajait, a serrulát, volsellát, trepanumot, lanceolákat, cultereket, egy csomó fasciával és tépettel együtt, egy szóval mindazon borzadalmas szereket, mik amputatiókhoz, trepanátiókhoz, scarificatiókhoz s más sebészi mütétekhez szükségesek; megvizsgálgatá a szerszámok éleit, hegyeit, s megtörölgetve, helyeikre visszaraká azokat. A harczfelek rábámészkodának s nem tudák: mit véljenek?
No barátim! szóla végre Jávor, nyitva hagyott ládája fölébe állva, látszható megindulással; látom, vérző szivvel látom kendtek átalkodott elhatározását arra, hogy egymást vérbe fagyba hagyják. Mikor gyilkos fegyverek müködnek egymás ellenében, nincs ha-
