gité őt, miként sok költőnket ha a rím akaratoskodik, az assonance. Tudniillik emlékezék egykor falusi oskolai éveire, mikben Rector uram nem egyszer tőn emlitést a sinai hegyről, mellynek magasságát voltaképen valamint akkor nem, ugy most sem tudhatni, s alig kétkedék, hogy a kivánt kappan, szárnyas korában, nem ezen hires hegy oldalaiban bogarászott volna; különben mi szükség fogna lenni háttérbe szoritni kedveért, Kakasdnak szintén nem megvetendő hizott kappanjait? Tehát a megigért sinai kappanra emlékezteté Ambrus Martiált; ki is jóra értvén az emlékeztetést, azonnal meghozatá s kézbesité az exoticus sültnek valót. Szintolly szerencsésen oldá meg Ambrus, minden nagysándori kar nélkül, zsebkendője más két csomóját is, s elpakolván a rist és kovát, a következett nap reggelén, nyugodt lélekkel és felkészült szánnal várta a megyeház udvarán urát, kit az előzött napon alig láthata. Megjött Jávor s utána az expressus, egy fényzett ládikát és egy jókora kosarat hozván utána,
