Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/66

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

mellyet az orvos gondos vigyázattal tett maga mellé az ülésbe fel. – Isten önnel édes Mikeym! köszöntse addig is, mig láthatom, a Tens asszonyt, mond Jávor kezét nyujtván az expressusnak, s a szán elcsuszott Kakasd felé.

Ambrus ölébe vette a maga kappanos kosarát, s nyugalmas gondolat-pauzában merengett tekinteteivel a téli vidékbe, melly ma derültebb vala, mint tegnap, azonban minthogy hátra tekintgetve észrevette, hogy az orvos némi aggodalmassággal nézeget betakart kosarába, s gyakran gyöngédséggel takargatja annak takarója nyilásait: fölébredt, különben sem szunnyadozni szokott ujságvágya, s egy pipa bármi classicus dohányért nem adja vala megtudhatását annak: mi van az orvos kosarában? Azonban türelem volt dolga mind addig, mignem a szán, egy utra kinyult fa-gyökeren lefarolva, az átellenes hó-torlaszba ütődött, s az erős zökkenésre, az orvos kosarából, élénk gyermek-rikkanás ütötte meg Bakator Ambrus fül-dobját. Rémületnek és csodálkozásnak riadt vegyületé-