a gazdaságnál és háznál, s mit vigyen el magával? s végre is, Avar és Vincze megmosolygására, egyetlen, a falból ki nem vonhatott nagy tűkörszeg vala az, mit Kakasdon hagyott!
A titok kifejlése után, Tivadarka, Jávor háza nőinél, nem hágott, de szökött a kegyben. Lucza asszony még azt is követelte postlimínium magának, hogy sejtelme lévén, a gyermek jó házbóli érvényes születése felől, mindenkor különös sympathiával viseltetett iránta.
Nyugodt vagy-e már, kedves Katinkám? kérdé derűlt nejét Jávor.
Katinka boldog kéjjel nyújtá neki kezét.
Példád is mutatja kedvesem, mond Jávor, megölelve nejét, hogy ki kegyeleteket ápol, ha ámúl is ollykor mellettök, jobb és boldogabb, mint ki óriási eszével, kegyeleteket és ámúlatokat szaggat szét.
Hál' istennek, már tisztában vagyunk! mond Lucza, mutató ujjával Jávor felé fenyegetve; de fiam uram, a titkokkal csak szűken, jobb épen sehogy! A nős életnek nyílt
