Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/399

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

. Nagy mágusz, a kinek dicső nevét

Harsogja nagy China, s nagy - Hortobágy!
Hahogy való, mit rólad hallok én,
Hogy jó kegyes szellem vagy, s a nyomottnak
Pártjára kelni kész, légy az ma is!
Im bánatos magyar nő áll előtted,
S kér halld meg őt kegyelmes fülekkel!


Mágusz. O hó! a mint látom, tudod te is

A szépiralmi czéhes büvölést:
Bálványnagyot csinálni a kicsinből!
Piczin vagyok, csak kis mágusz vagyok,
De ám, miként borsszem, csipős, erős.
Hagyd értenem bajod szép asszonyom;
Szép nő Lizangnál nem könyörg hiában!

. Szivem szerette férjem elhagyott,

S kelt messze, messze fekvő tengerekre,
Epedni hagyván hátra jó nejét,
Nejével édes árva gyermekét!
Több éve már, mióta róla hírt
Szív-enyhitésre nem vevék sehonnan!
Add vissza kérlek, óh add nékem őt!
Ha élve meg nem adhatod nekem,
Tedd: halva bírhassam jó férjemet!
Bizonytalanság, a kinok tetője!

Mágusz. Jó, ám legyen! de szép nő kérdelek:

Megőrizéd-e hű szerelmedet,