ságra vetemedhetett, hogy megrabolni bírt, mélyen sebhette szivemet, s mindig némi kérlelhetlenséget táplálgatott keblemben. Most teljes kibéküléssel mondhatom: adjon isten csendes nyugodalmat, a szerencsétlen boldogúlt hamvainak!
Ha azokkal, kiknek irányában, félre értésből, vagy szívkeményitésből, megszakadt viszonyaink valának, ki nem engesztelődhettünk: kegyeletes szivünk rendesen azok felé hajtja, némi jóvátevés vágyában jóságunkat, kik megbántottainknak kedves hátrahagyottjai, sőt gyakran csak érzéketlen ereklyéi. Igy Avarnak most minden gyöngédsége Ilonka felé fordult, kit anyja is szivére kötött; noha e gyöngédségét igen szerette némi szilárd férfias, vagy miként tartá, katonás mázzal bevonogatni, nehogy elasszonyosodott érzelgőnek tartassék.
Mi lőn további sorsuk a befogott raboknak? történetünkre nem tartozik. Elég annyit megemlítnünk, hogy Pintes, az ezermester, nem sülvén rá Erzsiveli egyértés a
