Ugrás a tartalomhoz

Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/367

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva
XXVIII. FEJEZET.

___

Fortély, erősebb az erőnél.

Siker után zajosabb kedvvel tért vissza, a felkutatott jószággal a csapat. – A nap hőse te valál Ambrus! szóla, botjával vállára legyintvén ennek, a biztos; csaknem példátlan eset, hogy valakit félénk gyávasága üssön hőssé! veté kaczagva utána.

Érzem is a máját, tens nagy uram! nagy confusiót kapott a derekam! panaszkodék Ambrus.

Semmi, szolga! vigasztalá Avar; tied az érdem; te rántottad ki napfényre amaz akasztófára-valókat!

Avar vigasztalni akarta Ambrus derékfájását, s helyébe mély aggodalomba, búba