ejté szegénynek szivét. Csak az akasztófát ne emlitette volna! Jámbor Ambrus lelke nem birhatá meg azon gondolatot, hogy embertársa, különösebben pedig Pintes és Erzsi, kik gazok ugyan, s alája vizes pokróczot teritének, de még is egyfalubeli ismerősök, az ő befolyása vagy épen egyenes eszközlése által, olly kínosan felmagasztaltassanak; sőt ha rajta áll, ő még az ütleges keresztatyát, a diós Zergét sem szánja ezen operatióra. Ujra egészen elbúsulta magát, szinte a megyei törvényszék itélet-hozásának idejeig, ugy hogy majd levetkezé husát; mig nem a halálos itélet elmaradása, ismét meghozá ételét és álmát, melly utobbinál gyakran megnyomák őt, lidércz-alakban, köteles nyakkal, Pintes, Zerge és a jegygyűrüs leányasszony!
A sikerült fölfedezésnek, sok jubilate-következményei valának Kakasdon. Legelőbb is Ignácz ur lelke örvendezett, elannyira, hogy lelki örömében, egyszerre feledé minden testi baját. Kára, csaknem az utolsóig megkerült, sőt a szobaleány ládájából még
