belülre lépett a padlás deszkafala felé, s nagy kiváncsisággal szegezte szemét a kutatásra. Egyszerre egyike a hadnagyoknak, a padlás jobb szegletéből, egy cziczáit szoptatott czirmos macskát ugrat ki, melly rémületes miaukolással szökik a keresztgerendára fel, s onnan ki a padlás ablakán. Ambrus a véletlen kirobbanásra, képzete impregnálva lévén kopogó lelkekkel, annyira megrémült, hogy teste egész súlyával a háta mögötti deszkafalnak dőlt, s azt beszakitván, nagy csörtetéssel hátra esett, lábainak talpait ég felé meregetvén. A biztos nem kevéssé ijedt meg jámbor Ambruson, azt vélve, hogy a beszakitott deszkafal már szélen áll, s igy a szolga, az alant folyó patakba lenne lezuhanandó; de csakhamar meggyőződvén arról, hogy a fal a padláson, csak egy kis rekeszt zára el, fölemelteté hadnagyaival a felforgatott arczu Ambrust, s miután visgálat után tapasztalá, hogy a rekesznek szokott ajtaja nincs, hanem csak egy csavarral megakasztott lecsappanó deszka szolgál bebuvóul abba, élénkült gya-
