mint illik, magát is számítá – gondolom, csak meg fognak kimélni a kopogó lelkek is! aztán nem ellenök portyázunk mi, hanem az ármányos gonoszság ellen! – Mind e mellett vizsga előrelátással vett szemügyre minden padlatdeszkát, a mellyre lépendő vala, nehogy cseles sülyesztő lappangjon alatta; s a garadba, mellyet legalkalmasabb kopogólelki nyoszolyának gondolt, csak többek példája után mert bepillantani.
Alul semmi gyanúsra sem akadván, felhága a csapat a padlásra; szétszáguldoztak a hadnagyok itt is, szoros kutatás alá véve minden zeget zugot; nem mutatkozék semmi! Végre egy rozzant hambárban akadt meg szemök, mellynek fedele és deszkái berogytak már, s csak a padlás vég deszkafala felőli oldala állt még épen. A szemfül biztos észrevevé, hogy a hambár előtti padlódeszkákon, erős korholás látszik, jelenségeül annak, hogy a hambár gyakrabban előre tolatik helyéből. Kivonatá azt; de alatta és körülte sem mutatkozék semmi. Ambrus, a hambár kimozditása után,
