Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/309

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

első alkalomkor feltör a kebelből, minden őt fojtva tartott álérzemények közől. Nem lebeg-e ezen ember lelke előtt tisztán, gondolá magában, az apai gyöngéd köteleztetés érzete? nem remeg-e silánynak tünni fel a világ előtt, ennek elhanyagolása miatt? Óh az ember gyarló lehet a maga földhöz szegődéseiben; de égi származását egészen nem tagadhatja meg soha!

Jávor, közel látván már a révpartot, mellybe kérői sajkája behajtandó vala, megfeszité minden erejét, Ignácz ur fontos aggodalmának eloszlatására; mi neki részint a lemondó iráska mikénti fogalmazásával, részint azon tervezésével, hogy Mari minden esetre, és Ignácz ur rosz világa szájának betömésére vigyen, Bálinthoz, egy pár nagyanyai hagyományokkal, vagy költségbe nem kerülő szérdékkel megtöltött bőr-ládát, vagy szekrényt, végre sikerült is. Ignácz ur beleegyezését adá leánya boldogitásába-e, vagy bálványozott vagyonkájának megkimélésébe? Jávor kérőre nézve közönyös dolog vala s