nek hamar akad irigye, gáncsolója, ki hajló elhitetni magával, hogy az ő, vagy legalább mások rovására boldogul.
Bizonyossá tehetem komám uramat, mond Jávor Szetényi vállára tevén kezét, hogy Avar ur ezek közé nem tartozik.
No majd meglássuk a téglavetőnél, nem járok-e ugy vele mint a puszta malomnál, melly iránt már öt éve perlünk egymással; pedig jogom világosabb a napfénynél.
Itt Ignácz ur előadá hosszában és szélességében, az egész malompör genesisét, folyamát és documentátióját, az első donatarius korától kezdve, le egész saját magáig, s teljesen ki fogta volna meritni Jávor türelmét, ha szerencséjére ennek, de maga szerencsétlenségére, előbb önmagát nem meriti ki a sok beszéddel, s elő nem veszik oldal- és mellnyilallásai, utána köhögés és fuldoklás, mik miatt pörinformatióját félbeszakitni lőn kénytelen.
Kimélje magát komám uram! inté Jávor; erősen át kelle hűtnie magát.
