Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/298

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

egy törődten és kedvetlenül hazatért marhakereskedőé lehet, kinek rosz vására volt; s el nem kelt marháit, még tovább is drága takarmánynyal kell tartania.

Isten hozta komám uramat, köszönté az orvost; tessék ide mellém, ölni, egy tervecském van! nézze ez a fölvégi téglavetőm, telke, kertjével együtt, most illy fatalis girbe-gurbán kanyarodik, szeretném egyenesre vonni, ha a compossessoratus nekem megengedné a közös legelőből ezt a falatkát felfogni; én helyette át-ellenben ezt a csucsokot szabaditnám fel.

De a csucsok, a mint látom, jóval kisebb, megjegyzé Jávor.

No valamivel; de lelke ám a földnek; ellenben a felfogandó rész csupa buczka. A többi közbirtokosság, tudom, nem teend ellenvetést; egyedül Avar ur ellenszegülésétől tartok, ki szivem nem kis fájdalmára, nem legjobb akaróm.

Mi nem volt, lehet még! mond Jávor.

Tudja komám uram, az igyekező ember-