Estvefelé Ambrus, garderobjának egész erejéig feladonisírozva, kimosva, haját, bajuszát modernizáltan kikenve fenve, szemérmes kézcsókolás mellett, elkéredzkedék urától ez estvére, mellyen, ugymond, életpályája fontos teendőségének nagy határozatu pontjára ereszkedni kiván; s a munkával elfoglalt Jávor, ügyeletlenül a szolga látszatos zavarára, további kérdezés nélkül, adá meg neki az ohajtott engedelmet. A jóslatteljes gyűrüt legkisebb ujjára biggyesztve, dobogó kebellel és hajadoni szeméremmel, nyitá meg Ambrus, Erzsi szobaleányos szobája ajtaját.
Kölcsönös idvezlések után, Pintes emele kérői minőségben szót Erzsi előtt; megemlité Ádám és a patriárchák nősüléseiket, s lejöve egész Bakator Ambrus, tisztességes nőtlenségben élő ifjuig, ki meggondolván bölcsességében: miként nem jó embernek egyedül lenni, Zerge Erzsébet, hajadoni pártában lévő személyre veté szemeit, s nála fenn is akada a szerelem horgán; minélfogva őt most általa, szive és élete párjául fölkéri, sat.
