értelmességemnek az ő rúdját! Mennyi is hát a gyűrü árának alsaja?
Nyolcz forint.
Ambrus, noha az egész gyűrüs kéz rá nézett s annak jövendő birtoklása némi nyájassággal csiklandá is keblét, igen ollyforma képpel bontogatá ki még egyszer kincses mellényét, mint millyennel lelki s testi barátunktóli elválásunkkor búcsuzunk, s asztalra leszámlálni kezdé huszasait.
Vegyen ki kigyelmed egy pár huszast, a ma estveli labétra is! mond Balázs.
Nem, nem, tisztességes barátom uram! labétot nem játszom! azzal antipatikám van! az ember attól a tökfilkótul, makkcsákótul, Erzsivel, értelmiségnek egy bölcsebb szavához sem juthat!
Pintes, a mai estének, s azon bekövetkezendő jegyváltás ünnepélyének, epochaliter fontos, ritka, s ezért szokatlanul fényesen megülendő alkalmát feszegeté, s végre csakugyan rábirá Ambrust, egy pár huszasnak, jegyváltásos labétra szánására.
